Olaszrizling

Közép-európai, kárpát-medencei fajta, és habár Magyarországon veszik a fajtát a legkomolyabban, a környező országokban is találkozni az olaszrizlinggel szép számban. Eredetét homály fedi, egyes források Nyugat-Európához kötik, miszerint Franciaországon keresztül jött a Kárpát-medencébe. Más források még nyugatabbra mennek, miszerint Délnyugat-Spanyolországban találtak hasonló DNS-sel szőlőfajtát. A német értelmező szótár, a Duden szerint a "welsch" szó idegent jelent, délit többek között, így hamar különbséget tettek a német szinonima a Welschriesling és a saját riesling-jük között, amit mi Rajnai rizlingként ismerünk. Köztudottan teljesen eltérő fajtáról van szó, semmi rokonság nem áll fenn közöttük. Mérsékelten nagy levéllel rendelkezik, valamint közepesen nagy, tömött fürtökkel, a bogyók héja vékony és lédús. Késői virágzású és bőtermő fajta, mely viszonylag jól tűri a szárazságot. Leginkább Magyarországon és a szomszédos országok borrégióiban lehet találni olaszrizlinget, például Horvátországban, ahol grasevina a neve, de Szlovákiában, Csehországban, Romániában és Ausztriában is fellelhető, ahol szinte az összes létező stílusban készítenek bort belőle a pezsgő-alapbortól a Fertő-tó környéki botritiszes késői szüretig. Magyarországon 3800 hektáron termesztik, de igazán otthon a Balaton környékén érzi magát, ahol az északi borvidékeken (Badacsony, Balaton-felvidék, Balatonfüred-Csopak) uralja az ültetvények zömét. Könnyű, citrusos, gyümölcsös, friss üde boroktól az egészen mély olajos textúrával rendelkező testes, akár ásványos, visszafogott savakkal rendelkező fehérborokig sok mindennel lehet találkozni. Leggyakrabban mandulavirág, mandula, zöld alma, dió és mogyoró jelzőket használnak az aroma jellemzésénél. Neutrális jellegének köszönhetően jól kommunikálja a termőterület sajátosságát.