Sárgamuskotály

Sok helyen termelik és ahány helyen előfordul, annyi néven emlegetik. Valószínűleg nem francia eredettel büszkélkedik, hanem inkább görög vagy Olaszországból származik. Itáliában a 14. században említik meg először a fajtát, de nem kizárt az sem, hogy Görögországból került a mai Olaszország területére.
Levele közepesen nagy, tagolt, szimmetrikus. Fürtje mérsékelten nagy, hosszúkás, henger alakú, apró bogyós.
Szinte az egész világon találkozni a fajtával és mindenhol van egy különleges története. Olaszországban a legelterjedtebb, de népszerű szinte minden bortermelő országban, így már Kínában is telepítették. Magyarországon 860 hektáron termeszik, a Tokaji borvidék 10%-át képezi, a többi borvidéken kisebb mennyiségben lelhető fel, egyedül talán a Mátrai borvidéken fordul még elő nagyobb mennyiségben. Tokajban nemcsak szárazborokat készítenek belőle, hanem olykor-olykor teljes egészében aszúbort is (alapbor és aszúszemek is a fajtából származnak), készítenek a termelők.
Friss szőlős, szőlővirágos, parfümös, illatjegyei azonnal felismerhetővé teszik. Üde savakkal, akár violás, ibolyás virágossággal is rendelkezik. Számos stílusban, akár magasabb alkohol kíséretében is jól érzi magát, száraztól-édesig. Az üde, virágos aromák miatt nem érdemes hosszan érlelni. A sárgamuskotályból készült aszúborok fogyasztásával sem érdemes sokáig várni.