Juhfark

Valószínűleg régi magyar fajta, amely nevét a hosszúkás, hengeres fürtjéről kapta. Ma már a juhfark neve összeforr az autochton (őshonos), különleges fajtákkal, amelyek igazán izgalmas borokat képesek adni és a termőterület személyiségét is kiválóan mutatják. A 90-es évek előtt elhanyagolt fajta volt, ami nem felelt meg az akkori elvárásoknak. A korai ’90-es években lett újra engedélyezett fajta. Semleges fajtaként a magas sav és a diszkrét gyümölcsösség mellett a termőterület jellegzetes karakterét is visszaadja. Csak ritkán házasítják. Önállóan palackozva karakteres, izgalmas, egyedi fehérborok születhetnek a juhfarkbol, ami Magyarországon belül is csak Somlón található meg nagyobb mennyiségben
Nagy levéllel rendelkezik kerek formájú, hegyes csúcsokkal, a fürtje hosszú és tömött formájú, vékonyhéjú, lédús és gömbölyű alakú bogyóval.Magyarországon ma nem egészen 200 hektáron termesztik. Legfontosabb borvidéke egyértelműen a Nagy-Somlói Borvidék, ahol 105 hektáron – a borvidék 20%-án - termesztik. A maradék termőterületen Balatonfüred-Csopak és a Balaton-felvidék osztozik. Somló kiemelkedik, mint a fajta hazája, itt vulkanikus bazalt, bazalttufa, mésztufa és agyag talajon is megtalálható, az etyek-budai és a pécsi területen a meszes talajokat szerette meg a fajta. Szikár, de komplex, neutrális, magas sav, közepes test és alkohol jellemzi legtöbbször a borvidékeken. Szerkezeti elemeinek köszönhetően eltárolható borok készülhetnek a fajtából, amelyek idővel akár még magasabb minőséget is képesek felmutatni.
A Somlói juhfark fiatalon citrus, grépfrút, zöld fűszeres tónusok, menta és telt ízjegyek jellemzik, sós, ásványos, köves szikársággal, valamint friss savakkal kiegészítve. A fahordós érlelés további komplexitást adhat a bornak. A Balaton-felvidéken hasonló karakter, fűszeres és kifejezett sav jelentkezik, ugyanakkor néha érettebb csonthéjasok is felbukkannak a borok jellemzése során.